„Számomra a húsvét a halált legyőző élet ünnepe: valami olyat teremt az Isten, amit korábban nem láttunk, lehet, hogy nem is létezett. Életet teremt ott, ahol nem volt élet”, mondja Bolba Márta, józsefvárosi lelkész, a Mandák ház és a Dévai Fogadó vezetője a húsvét kapcsán. Az ünnep végigkíséri a Mandák ház és a Dévai Fogadó életét is, ahol a háború elől menekült családok, főként édesanyák és gyermekeik vesznek részt a közösségi eseményeken: „a traumaeldolgozáshoz hozzátartozik a közösségben megélt öröm”, magyarázza Bolba Márta, „az, hogy az új eseményeket, a mindennapi tevékenységek örömét is meg tudják élni a résztvevők. Akik nálunk vannak, nagyon sok olyan fájdalmat hordoznak, ami a mindennapi életet ellehetetleníti. Családtagokat veszítettek el, odalett az életük, földig rombolták a házukat, és a traumatizált agy nagyon beszűkül, nehezen koncentrál a jelenre, csakhogy nagy részük kisgyermeket nevelő nő, akiknek mégiscsak érzelmileg jelen kell lenni a gyermeke életében. Mi ebben segítünk: hogy az anyukák rájuk tudjanak mosolyogni a gyerekekre, velük együtt valóban meg tudják élni az ünnepet. Az élet élni akar, és nem kell bűntudatnak kísérnie a boldog pillanatokat.”

„Amikor szültem, utána gyakorlatilag elvesztettem a talajt a lábam alól, de nem láttam még, hogy a szülésélményem egy mélyen traumatikus esemény volt. Ez a második fiam születésekor vált tudatossá számomra. Csak ezután jutottam el egy olyan szakemberhez, akinek segítségével olyan tantuszok estek le, amik addig soha”, meséli Kiss Verus, egészségügyi szakújságíró, a Császárvonal megalapítója. „Eredetileg nem egy közösséget szerveztünk, csak rovatot, de úgy alakult, hogy a szakemberek és az anyák is egy közös térbe kerültek, közösséggé váltunk, ahol nincsenek béna kérdések és nincsenek tabuk.”

A metoo kapcsán előtérbe került ez a fogalom, és elindult egy hatalmi átrendeződés is. Ennek során a férfiak kiszabadultak vagy kezdtek kiszabadulni a szerepeikből, magyarázza Gyuricza. „A modern kori maszkulinitásban történtek változások. Elvárások szintjén is más prioritások jöttek létre férfiaknál, mint a metoo előtt, vagyis teljesen más elképzelésekkel mennek bele egy kapcsolatba, mint előtte.”

Az intézmények az utóbbi években komolyabban kezdtek arra vonatkozó szabályokat hozni, hogy hatalmi visszaélések ritkábban vagy lehetőleg egyáltalán ne történjenek meg, a pszichológus és pop-art művész szerint pedig ez jó és üdvözlendő, mert „a hatalmi helyzet alapvetően változtat a konszenten”, viszont „nem várható csak az intézményektől, hogy erre legyen megoldás. A független médiától kezdve az oktatásig - mindenhol végig kell gondolnunk, hogy hogyan is állunk a konszent, a beleegyezés kérdésével.” Ez nem egyszerűen egy kívülről várható változás ugyanis. 

„Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról”, mondja Sárosi Péter, drogpolitikai szakértő, a KEF szakmai társelnöke a Csakugyan legújabb adásában a kerület új drogstratégiája kapcsán. A stratégiát február 26-án fogadta el a képviselő testület, megalkotását számos felmérés, tanulmány, lakossági és szakmai egyeztetés kísérte. A dokumentum a következő évekre határozza meg, hogyan reagál a kerület a szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi, szociális és közbiztonsági kihívásokra. A stratégia négy pillérre épül: megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és kínálatcsökkentésre. 

„700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában.

Felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.”

„Aki nem fogja használni az eszét, sajnos lemarad, és abszolút versenyhátrányból indul”, hiába áll rendelkezésére bármilyen program, mondja Koren Balázs, mesterséges intelligencia (MI) szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematika tanára, a Yettel Prosuli szakmai vezetője a Csakugyanban. Mivel ma “nincs az a munkahely, ami biztos pont volna az életünkben”, csak az tud felszínen maradni, aki képezi magát, és nem fogadja el automatikusan az algoritmus válaszait. „Hiszek az edukáció erejében. Minél több embernek nyissuk ki a szemét, hogy nem lehet hátradőlni, és mindent elfogadni, ami velünk szembejön”, emeli ki.  Ez azért is rendkívül fontos, mert a legnagyobb probléma az MI-vel, hogy az emberiség irányíthatóvá válik, és ezt például a for profit cégek minden szempontból kihasználják.  

A mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatban úgy véli, „amíg az MI két nagy szereplője egyáltalán nem érdekelt a szabályozásban, hiszen részükről ez egy fegyverkezési verseny, és abban nem fog nyerni, aki magát korlátozza, addig nem várható érdemi szabályozás. Ez sem az USA-nak, sem Kínának nem érdeke. 

A verseny célja pedig az általános mesterséges intelligencia megalkotása: aki ezt először létrehozza, jó eséllyel világuralmi vágyait igyekszik majd megvalósítani.”

„Svábnak lenni pontosan ugyanolyan rossz, mint cigánynak”, mondja Pletser Ági, tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház egyik alapítója, a gyermekszegénység szakértője a Csakugyan legújabb adásában, amikor a származásáról beszél. Édesapja sváb származású, édesanyja cigány, és úgy véli, „mindkét közösség nagyon zárt. A svábok között cigány voltam, a cigányok között sváb. A sváboktól a munka kötelességét tanultam meg, a cigányoktól pedig a családi összetartozást, az érzelmek azonnali megélését, ami a svábokra annyira nem jellemző. Tőlük viszont megtanultam, hogyan tudok beilleszkedni az intézményrendszerbe.”

A szakpszichológus kifejti, hogy a menopauza során egész egyszerűen egy olyan változás zajlik bennünk testileg és lelkileg, aminek nem egészen tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. „Azt persze tudjuk, hogy az ösztrogénszint lecsökken és a petefészek le fog állni, de hogy ez milyen hatással lesz ránk, nem jósolhatjuk meg előre. Viszont az, hogy egy nő mit él át ilyenkor, nagyon függ attól, hogy milyen a története, milyen kapcsolatban volt a nőiségével, mennyit sérült, hogyan élte meg az ehhez kapcsolódó eseményeket, a szülést, veszteséget, vetélést, menstruációt, szexualitást.” 

„A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit, szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta.  

„Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az “egy se-rendszer” népszerűsítőjének a garzont, mert úgy vélték, a fiatalok a kis lakások miatt nem alapítanak családot. Mindeközben a ’30-as évek végére a házakban a lakások fele már garzonlakás volt, a családalapítás kitolódásának meg valójában az egzisztenciális nehézségek és a gazdasági válság voltak az okai. 

A 19. századi garzonlakások viszont nem a maihoz hasonlítottak: lehetett bennük több szoba, de konyha csak jelképesen, viszont magasabb  komfortos-fürdőszobás felszereltséggel bírtak, ami a 19. században igazi luxusnak számított. A lakástípus a ’20-as évek végére, ’30-as évek elejére már nagyrészt a tisztviselő réteget célozta, a hivatalhoz jutott nők már megengedhették maguknak. 

Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel. 

„Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett, az elbeszélések szerint néhány napig tartó spontán fegyveres ellenállásra utalva, és hozzáteszi, „mi a háború megélt, emberi valóságával foglalkozunk, a történeti bizonyítékok másodlagosak ebben a tekintetben. A történetekben egyébként főleg kérdések maradtak. Ami engem nagyon érdekel még, hogy melyek voltak azok a spontán döntések, az a fajta ellenállás, amellyel napi szinten találkozunk, de nem üti meg a történetírás ingerküszöbét. Pedig fontos, mert valódi azonosulási felületet is adhat az eseményekkel, hiszen kiderül belőle, hogy egy ember hogyan őrizte meg az értékrendjét, az integritását egy ilyen nehéz politikai helyzetben.”

„A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mondja Kozma-Vízkeleti Dániel, családpszichoterapeuta a Csakugyanban, amelyben a férfiak életközepi krízisét kutatja Imre Zsófia és Bendl Vera.

„Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.

„Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”. 

Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén  a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. 

Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története iránt érdeklődők. 

„Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

„Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. 

„Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is elárulom őket”, meséli az élményeit Raubinek Lili a Csakugyanban. „Sokszor voltam velük egyedül, és úgy nem tudtam sokáig nyugodt maradni, ehhez egyszerűen többen kellünk”, csakhogy a gyerekfelügyelők sajnos általában nincsenek elegen.

A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri változásokhoz több  tíz- vagy százezer évre volna szükség. 

A józsefvárosi idősek lehetőségei nagyon különbözőek, egészen eltérőek a jövedelmeik, ebből fakadóan egyáltalán nem ugyanolyan segítségre van szükségük, fejti ki a Csakugyanban Bagyinszki Dóra, szociálpolitikai ügyintéző, aki az önkormányzat idősellátási politikájával is foglalkozik. A 65 év felettiek jó része egyedül él, sokan nagyon rossz anyagi körülmények között alacsony nyugdíjjal, teszi hozzá. A kerületi stratégia idősellátás témában most íródik, ehhez a lakók véleményét szeretné kikérni az önkormányzat, a stratégiát a valós igények alapján fogják jövőre összeállítani. 

Ugyanakkor Józsefváros országos viszonylatban kiemelkedő kerületnek számít, itt öt státusz is van az idősgondozásban, ez rengeteg, emeli ki Bene Lászlóné, Gizi, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) intézményvezető helyettese, a Házi Segítségnyújtás és Étkeztetés szakmai vezetője. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a házi segítségnyújtásba a legnehezebb szakképzett munkaerőt találni, ez lelkileg és fizikailag is megterhelő munka, a fiatalok pedig láthatólag vagy nem jelentkeznek vagy külföldre mennek dolgozni, hangsúlyozzák vendégeink.

Az eredmény, Horváth Alexander győzelme, meglepő volt ahhoz képest, mennyire megosztottnak tűnt az ellenzék által alkotott frakció, ezek alapján nem lehetett ilyen sima győzelemre számítani, mondja Bojár Ábel, az Europion közvéleménykutató intézet kutatási igazgatója, politológus, a Csakugyan különadásában. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény kutatások a Fidesz jelentős gyengülését mutatják főleg a fővárosban, így persze volt esély a gyengébb Fidesz-szereplésre is. „Hagyományosan, amikor jól sikerül a mozgósítás, akkor az a Fidesznek kedvez”, jegyzi meg emellett Dercsényi Dávid, a Józsefváros Újság főszerkesztője, a vasárnapi választás viszont most az ellenkezőjét mutatta. Bojár szerint még megfigyelhető volt, hogy „az ellenzéki szavazók megtanultak koordinálni, kiválasztani a sok jelölt között a valóban esélyes ellenzékit”, az eredmények legalábbis ezt mutatják, hiszen míg Horváth Alexander, a Pikó András és Karácsony Gergely által támogatott jelölt, 642 szavazatot kapott, a DK által támogatott Tóth-Ádám Éva 64, az MSZP-s Czeglédy Ádám pedig 36 szavazat kapott. (A második helyen a Fidesz-KDNP jelöltje, Pálovics Emese Csilla végzett 468 szavazattal.) 

„Pikóéknak sikerült a választást egy Fidesz-nem Fidesz választássá változtatni, így kevésbé az számított, hogy milyen fejlesztések lesznek a Losonczi negyedben, sokkal inkább egy szimbolikus politikai kérdést akartak eldönteni a választók”, jegyzi meg Dercsényi Dávid. 

Már réges-régen része az életünknek a mesterséges intelligencia (MI), most a Chat GPT és más MI-applikációk miatt beszélünk róla sokat, de az MI valójában 1950 óta része az életünknek, mindenki használja, akinek például okostelefonja van. Ez nem változott meg, csak az, ahogyan az MI-vel kommunikálunk, vagyis hogy beszélgetni tudunk vele. Ez okoz egy áttörésszerű érzést, magyarázza a Csakugyanban Koren Balázs, MI-szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematikatanára, a Yettel ProSuli szakmai vezetője, robotikatanár, robotika bíró. „Eddig bináris volt a kommunikáció: vagy elfogadtuk, amit mondott, vagy elutasítottuk”, mondja. Most már visszakérdezhetünk. 

A halál témaköre tabunak számít, nem szeretünk róla beszélni, nem találjuk a helyét az életünkben, mondja Sipőcz Diána, kulturális antropológus, a Méltóság Alapítvány társalapítója, az életvégi spiritualitás kutatója a Csakugyan legújabb adásában. „Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig ez nem volt így minden történelmi korban és most sincs így minden társadalomban.” 

Gonda János zenepedagógusról szól Szántó T. Gábor, író, szerkesztő, publicista A jazzprofesszor című könyve, amely a jazztanszak megalapítójának életét dolgozza fel, és úgy kapcsolódik a kerülethez, hogy Gonda maga is sokat inspirálódott a roma származású jazzisták munkájából. „A cigányzene oldaláról, amit nem köt a kotta szigorú hagyománya, könnyebb út vezetett a jazzhez és az improvizációhoz. Gonda úgy gondolta, hogy ezt az utat, amit a roma zenészek bejártak, érdemes lenne tudományosan kutatni, ahogy azt is nagyon hamar felismerte, hogy a jazz nem csak hogy szuverén zenei műfaj, hanem egyenrangú a klasszikus zenével”, magyarázza Szántó T. Gábor az ’50-es, ’60-as évek jazztörténete kapcsán, amikor a jazz alig megtűrt műfajból szinte támogatottá vált, persze csak a beat és a rock’n’roll elleni harc miatt. 

Szántó T. Gábor új könyve, a Kafka sírja is, a Jazzprofesszorhoz részben hasonlóan egy közép-európai identitáskeresés regénye.

„Lehetne javítani a lakosság és a rendőrség kapcsolatán, a rendőrség felszereltségén, de önmagában ettől nem fog eltűnni a probléma. A megoldáshoz meg kell értenünk a függőség gyökerét”, mondja a Sárosi Péter, Drogriporter, aki a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szakmai társelnöke is egyben. 

„Az első számú problémát nem az illegális szerek okozzák, hanem az alkohol és a legális gyógyszerek”, hangsúlyozza a szakember az adás elején. „Ráadásul a függőség nem egy marginalizált csoport problémája, hanem majdnem minden családé.

„Hamis dilemma, hogy vagy megszűntetjük teljesen a szerhasználatot, vagy csak simogatjuk a szerhasználókat, és semmit sem teszünk velük”, hangzik el a Csakugyanban. Ennél egy sokkal árnyaltabb drogstratégiára van szükség, amelyik elismeri, hogy a szerhasználók társadalomba való visszaintegrálására a járható út, ehhez pedig több intézményrendszer fejlesztésére és az erőforrások növelésére van szükség.

Az internetes bűnöző és a klasszikus, „hagyományos” bűncselekményt elkövető egészen más karaktert igényel, előbbinek abban például könnyebb dolga van, hogy nem kell szembenéznie az áldozatával, nem is látja, ki az, akit éppen megkárosít, de természetesen más képességek is szükségesek ahhoz, hogy sikerrel járjon, mondja Mátyás Szabolcs, a kriminalisztika és a bűnözésföldrajz nemzetközileg elismert kutatója, a kerületben létesített Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója a Csakugyan legújabb adásában. A szakértő kifejti, hogy Budapest bűnözésföldrajzi térképe nem egységes, de lopás, rablás és kifosztásos esetek nagy része az ötödik, hatodik, hetedik kerületben történik, és - nem meglepő módon - a nyolcadik kerület is „bűnvonzó területnek” számít a térképen, itt viszont nagyok az eltérések kerületen belül. 

A Trafóban szeptember végén megrendezett Aszályvacsora című előadás és közös étkezés többek között azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mit ennénk, ha a jövő éghajlatához kellene igazodni? Az elkészített menüben, amelyet az előadás és vacsora résztvevői elfogyaszthattak, szerepelt bivalytejből és lucernából készült előétel vagy például cibere homoki babbal és csipetkével. Az előadásra készülve a résztvevők, akik között hazai gazdák, kutatók és séfek is voltak, egyrészt beazonosították a legégetőbb ökológiai problémákat, és az aszályt találták az egyik legfontosabbnak, majd megkeresték azokat a hozzávalókat, amelyek aszályos környezetben is jól hasznosíthatóak. “Olyan növényekről van szó, amelyek elsőre nem tűnnek szexinek, de mégis táplálkozás szempontjából hasznosak és ellenállóbbak. Az egyik ilyen központi termény a homoki bab vagy a fekete csicseriborsó lett”, mondta a Csakugyan adásában Szalipszki Judit, a Trafó Galéria kurátora. Ezekből készültek el a fogások, de mindez nem azt jelenti, hogy tíz éven belül mindenki ciberét eszik homoki babbal, arra viszont mindenképpen utal, hogy már most fontos lenne megfontolni, hogy a fogyasztásunk során milyen alapanyagokat használunk, azok hogyan illeszkednek a környezeti változásokhoz. 

“Már az nagyon-nagy dolog lenne, ha arra törekednének sokan, hogy hazai alapanyagokat vásároljanak. Ezután kérdés, hogy honnan szerzik be ezeket az alapanyagokat, azok hogyan vannak csomagolva, előállítva. A következő lépcsőfok, hogy annak az alapanyagnak, amit kiválasztottam, mi a vízigénye”, mondta Vida Vera, a Yo8vagyat etetési vállalkozás megalapítója, az Aszályvacsora egyik megalkotója és a Bacsó Béla utcában működő kísérleti konyha működtetője a Csakugyanban. 

„A mostani KRESZ 1975-ben készült, most már nem lehet toldozni-foldozni, így egy új szabályozás megjelenése várható, eszerint fogunk közlekedni hamarosan”, mondja Pető Attila, „Kreszprofesszor”, a Csakugyan legújabb adásában. A bevezetés dátuma még kérdéses, de Pető Attila hozzáteszi, „én abban bízom, hogy az új KRESZ év végéig jogszabályban megjelenik, és 2026 végére vagy 2027-re hatályba lép.” Az mindenképpen fontos, hogy adjanak időt az embereknek megtanulni az új rendszert, mert „egy KRESZ-módosítás nem könnyű dolog, ez minden embert érint Magyarországon.”

A Dankó utca 20-22-ben általában 13-15 ember élt egy szoba-konyhás lakásban, elképesztő volt a zsúfoltság az 1920-as, ’30-as években, meséli Verő-Valló Judit, szociológus, történész, a Dankó utcai cigányzenészek és a 20-22-es számú ház kutatója. Mindenféle országrészekből érkeztek ide a zenészek, és azért találták meg a környéket, mert a körúti kávéházakhoz és orfeumokhoz járótávolságra van, de itt olcsóbb lakásokhoz lehetett jutni. A cigányzenész életmód nehéz kereset volt, végül a Dankó utcában összebútoroztak a legszegényebb emberek, magyarázza a kutató. 

„Nem az én kudarcom, ha nem olvas a gyerek és az sem az én sikerem, ha olvas”, mondja Nényei Pál, író, drámaíró, a Budai Ciszterci Gimnázium volt magyartanára a Csakugyanban. Az irodalomóra célja szerinte nem az olvasóvá nevelés, vagy az alternatíva nyújtása például a digitális kultúrával szemben, ezek a célok csak beszűkítenék az oktatást. 

Az augusztus végén nyilvánosságra hozott eredmények értelmében a kormány hatmilliárd forint keretösszegű előadó-művészeti pályázatából a független színházak gyakorlatilag nem részesültek.

Sebő Ferenc, színész, az Anarchista Színház rendezője és Viktor Balázs, a jövő héten megrendezésre kerülő Instant Mecenatúra Fesztivál (IMe Feszt) alapítója, független rendező a Csakugyan vendégei.

„Milyen jó, hogy neked ilyen apukád volt”, „Büszke lehetsz rá”, kommentálták sokan a Baba-apa Facebook csoportban társaik spontán visszaemlékezéseit az édesapjukról. Az apatörténetek a csoport megalakítása után több évvel indultak el, akkor viszont nagy hullámban. Miután többen elkezdték megmutatni, feltárni a saját apjukkal és apaságukkal kapcsolatos érzéseiket és emlékeiket, amelyek sokszor meghatóak, megindítóak, több esetben fájdalmasak voltak, a csoport egyik adminisztrátora, Tóth Adorján és Street Gábor Huba úgy döntöttek, ebből könyvet szeretnének csinálni. Így jött létre az Apák című kötet közösségi finanszírozásban, amelyben az apa-történetek mellett támogatást, ötleteket lehet találni azoknak, akik elakadnak a helyükön, apai szerepükben. 

„A zsidó hagyomány szerint a születésünk előtt negyven nappal eldől, hogy ki lesz a basertünk, ki az, akit az Örökkévaló nekünk rendelt”, mondja Esty Lebovics, a modern matchmaker, jiddise társközvetítő, héberül sadhanit. Esty, a tórai hagyományoknak megfelelően, párkeresésben segíti a hozzá fordulókat, főként zsidó párkeresőket. „A Tórában is látjuk, hogy Ábrahám elküldte Eliézert, hogy a saját népe közül válasszon a fiának feleséget”, innen eredeztethető a sadhen, vagy sadhanit szükségessége, ebből a szempontból tehát semmi újszerű nincs benne a zsidóságon belül. 

Esty civil munkájában pénzügyi vezető, szabadidejében végzi a párok összekapcsolását, sorsuk szelíd egyengetését.

Az okostelefonok használata során rengeteg időt töltünk azzal, hogy jutalmazó tartalmakat nézünk. Ezek közé tartoznak a borzongató videók is, a konteók, a másokkal történt rettenetes dolgok, az MI-generálta képek. Ami általában mindenkit érdekel, az a másik ember privát élete, a meztelensége, a vele történt borzalmas, megrázó vagy vicces dolgok. Éppen ezt használják ki a tech-cégek is, magyarázza Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány Innovációs munkacsoportjának vezetője és a hét napos digitális kikapcsolódás program szervezője.

Ha érdeklik a részletek, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről.

Jarovinszkij Vera, szakpszichológus, táncterapeuta a Csakugyanban.

Dr. Bresztovszky Edit, a Szőke Méhészet résztulajdonosa a Csakugyan vendége.

Beszélgetés Felszeghy Mártonnal a Csakugyanban. 

Annabella 2020-ban végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen.

Ami a filmes témáit illeti, „folyamatosan lebeszélőkkel találkozom a karrierem során, csak én annál inkább akarom, minél jobban lebeszélnek. Gyakorlatilag nekik köszönhetem a karrieremet”, mondja a rendező, és hozzáteszi, néha kell konfrontálódni, sőt, szerinte érdemes a filmekben is provokatívabban fogalmazni. Úgy véli, ha valamit komolyan vesz, és abba energiát fektet, annak olyannak kell lennie, ami megállítja a folyamatos görgetést, amiben mindenki nap mint nap részt vesz. 

Korszellemről, női alkotói minőségről, woke kultúráról, konfrontációról és bátorságról beszélgettünk a Csakugyanban.

Szegedi Tamás színészi karrierjéről színes történetekben mesél, amelynek része egykori iskolaigazgatója, Lojko Lakatos József is, rendező, színészpedagógus, a Shakespeare Színművészeti Akadémia egykori vezetője is. 

“Felhívtam az igazgatót, Lojko Lakatos Józsefet, hogy van egy előadás, amit csináltunk, erre az volt a válasza, hogy ki vagyok rúgva. Megvárta a premiert, aztán másnap délután hívott, hogy ha bármire szükségem van, ami a színházat érinti, szóljak. Így aztán sokat tartottam próbákat az iskolában, ahonnan kirúgtak. Eltelt egy év, megint felhívott, hogy mégiscsak el kellene végeznem ezt a képzést, most már itt az ideje”, meséli Szegedi Tamás. 

Hallgassa meg az adást a lenti linken!

A beszélgetésből kiderül, hogy:

- Milyen eszközökkel védhetjük bankkártya adatainkat?

- Miért lehet baj, ha egy applikáció hozzáfér minden képünkhöz?

- Mikor nem kell hozzájárulást kérni a másokról készített kép publikálásához?

- Mit csináljunk, ha hozzájárulásunk nélkül készült kép rólunk, és az mégis megjelenik? Milyen jogorvoslati lehetőségünk van?

- Mi volt a probléma a kismama szépségversennyel jogi szempontból?

- Mi a helyzet a drónfelvételekkel? Mennyire kell félni tőlük?

- Jó-e, hogy túl könnyen megadjuk mindenhol az e-mail címünket?

- Mit nevezünk profilaktásnak, és ki és kik alkotnak rólunk profilokat?

- Számít-e, hogy a sütiket engedélyezem vagy nem?

- Lát-e, hall-e minket a Facebook?

- Miért érdemes végignéznünk, hogy az applikációink mihez férnek hozzá?

- Miért ne használjuk fel azokat a fotókat, amik a Google-ben feljönnek?

- Mi a helyzet az egészségügyi adatainkkal? Hozzáférnek-e a nagyobb cégek? 

Csekő Katalin adatvédelmi tisztviselő válaszolt a kérdéseinkre.

A Csakugyanból kiderül, hogy 

- a különösen szép emberek vajon bármilyen szinten boldogabbak-e az átlagos külsejűeknél, 

- a női test gyönyörével ki törődik és ki nem törődik;

- hogyan tud olyan lenni egy együttlét a férfiaknak, mint egy matekpélda;

- mire kellene az a “belső gyerek”, hogyan segítene megélni a kapcsolódást boldogabban;

- melyek a szexfantáziák alapvető kategóriái és mennyire kell félnünk tőlük;

- mérhető-e a szerelem;

- tudhatjuk-e, hogy egy kölcsönösen jutalmazó szerelemben vagyunk vagy éppen egy “érzelmi nyúlüregben, gyerekkori sérüléseinket feltépkedve”;

- el kell-e várnunk, hogy folyamatos erotikus készenlétben legyünk;

- a halál és az erotika összefügg-e;

- igaz-e az, hogy a férfiak “érzelmileg kasztráltabbak”, mint a nők;

- ha minden rendben két ember között, hogy lehet, hogy éppen csak az erotika nem működik.

“A drogprobléma mindannyiunk problémája”, jegyzi meg az interjú elején, majd úgy folytatja, “a droghasználók elsődleges nehézsége a kirekesztés. Minél több valakinek az életében a trauma, az elszigeteltség, a hanyagolás, a közösség nélküliség, annál nagyobb veszélynek van kitéve”, magyarázza a szakértő a Csakugyan legújabb adásában.

Azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök februárban új drogstratégiát hirdetett, vagy mások szerint “drogháborút indított”, rendészeti eljárást ígérve a szerhasználók ellen, Dávid Ferenc úgy reagált, hogy “az emberi vágyakat pusztán rendészeti eljárással nem lehet megregulázni.” Hozzátette továbbá, hogy “Ez a rendszer bűnözővé teszi a magyar fiatalokat, megbélyegzi a szerhasználókat, akik pedig stigmatizáqlva vannak, nem fognak segítséget kérni. A mostani drogstratégia szakmailag átgondolatlan, tájékozatlanságra épülő rendszer, nem véletlen, hogy egyetlen mérvadó addiktológiai szakembert sem lehetett megnyerni a támogatására. A hatalom szempontjából viszont nem más, mint tudatos bűnözővé formálása a szerhasználóknak, egy olyan biopolitikai rendszer, amelyben a drogfogyasztók átveszik a migránsok helyét. Ez a stratégia pedig, nem mellesleg, szétveri a társadalmi szolidaritást.”

Dávid Ferenc hosszan beszél az interjú végén arról, mit üzen azoknak a kerületi polgároknak, akik nem akarnak több szerhasználót látni a köztereken és utcákon, egyetértve azzal, hogy nem jó érzés úgy gyereket nevelni, családi életet élni, hogy a park másik sarkában szerhasználók gyülekeznek. Hallgassa meg az interjút, és írja meg véleményét kommentben!

“Egyre többen érzik azt, hogy a Rákóczi téri Vásárcsarnok más, új funkciókat is betölthetne az eredeti funkciók mellett”, mondja Polyák Levente, urbanista, a budapesti KÉK és a római-bécsi székhelyű Eutropian társalapítója, akivel azt próbáltuk meg föltérképezni a Csakugyan legújabb adásában, hogy a jelentősen átalakult és megélénkült Rákóczi tér egyik legszebb épületébe hogyan lehetne új életet lehelni, hogyan lehetne egy jól működő közösségi térré tenni, ahova szívesen térnek be a kerület lakói, a budapestiek és a turisták is, hiszen az utóbbi években elsősorban a csarnok közönségének apadásáról adtunk hírt, és úgy tűnik, a hagyományos piaci funkcióját jelenleg kevéssé tudja betölteni. “Hiányzik az az energia, ami újra tudná teremteni”, fogalmaz Polyák Levente, kiemelve, hogy nagyon fontos és jó kezdeményezések történtek a területen, így például a Jazzfesztivál szervezése igen előremutató. 

A beszélgetésben feltérképezzük a lehetőségeket, de egyébként Ön hogyan képzelné el a Rákóczi csarnokot? Ön szerint hogyan lehetne életet lehelni ebbe a közösségi térbe? 

Mándy Iván, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar prózaírója a harmincas évek Józsefvárosáról is mesél a maga sajátos, néhol szürreális módján, de műveiben megjelenik a kerület hangulata, sőt, konkrét részletei is egészen a nyolcvanas évekig. Szereplői gyakran a nyomorult, kallódó, veszteségben megkeményedett emberek, visszatérő motívum a gyilkosság, erőszak, mindez finom szerkesztéssel, óvatos utalásokkal. Mándy prózája abszolút újító volt a maga idejében, állítja a szerző monográfusa, Darvasi Ferenc, és szövegei talán túl jók ahhoz, hogy a legszélesebb közönséghez eljusson, holott “a második világháború utáni magyar próza egyik legmeghatározóbb alakja”. 

“Tisza Kálmán tér, Mátyás tér, Teleki tér. Ifjúságom idején három külön világ. A Tisza Kálmán tér nagyköre a sötétség beálltával meglehetősen fenyegető. Szinte maga az alvilág. De a virágokkal szegélyezett sétányok a szerelmespárokéi. A Mátyás tér szűk kis mellékutcáival a cigányoké. Innen mindig zene hallatszik, látni olykor nem látni senkit. Mintha maga a tér zenélne. A Teleki pedig az árusok tere. Legendás alakok ezek az árusok. Beleveszve egy soha véget nem érő párbeszédbe. Váratlanul megvadulnak. Előkerül a kés? Egymásnak ugranak? Á, dehogy. Összeölelkeznek, elindulnak egy ivó felé.”

Míg a katolikus egyházat megrázta Ferenc pápa halála, és az eddigi időszak értékelése mellett megindult a konklávé és az új pápaválasztás megszervezése, arra voltunk kíváncsiak, mit adott, adott-e valamit Ferenc pápa tevékenysége más vallásoknak és felekezeteknek. 

“Régen a Mikszáthon kint ült a közönség, bent pedig játszott a zenekar”, emlékszik vissza a Lumenek történetére László Péter, a jelenleg a Mikszáth téren működő kis és a Horánszky utcában üzemelő nagy Lumen kávézó és étterem alapító tulajdonosa. Eredetileg galéria és kávézónak indult fotóművészekkel szövetkezve 2008-ban a kis Lumen, amelyet követett a közepes és a nagy Lumen, ezeknek bonyolult és különleges időszakokra kiterjedő történetét idézi föl László Péter a Csakugyan legújabb adásában, ahogy arról is legendás történeteket mesél, milyen volt, amikor még egyénileg összeeszkábált, ámbátor nagyon ízléses külső emelvényt és asztalokat lehetett tenni a Mikszáth térre, és kevésbé szabályozták a vendéglátósok működését önkormányzati rendeletek. 

Mindent megtudhat a Lumenek történetéről és a Mikszáth tér vendéglátásáról a Csakugyanban!

Hofi atya szenvedélyes, vicces, szuggesztív hangja komolyan elbűvölt minket. A beszélgetést, amely a politikai megosztottságra, a keresztény jelképek politikai célra való felhasználására és a “fikázó kultúrára” is kitér, Hofi atya végül azzal zárja, hogy “Ölelkezzünk végre, és ne ítélkezzünk, ez lenne a húsvét”.

A Csakugyan vendége, Sárkány Laci, a The Healing Art of Shibari egyik megalkotója azonban egy olyan módszert fejlesztett ki Sarkadi Eszterrel, amelynek segítségével a kötözést nem erotikus célra, hanem önismeretre lehet használni, vagyis saját, belső kérdéseinkre, elakadásainkra, félelmeinkre adhat válasz egy-egy shibari-élmény. Workshopjaikon és egyéni alkalmaikon a kliensek a megkötözésen keresztül tapasztalják meg saját magukat, a fizikai és lelki határaikat, dolgoznak esetenként a kontroll és a kontrollfüggőség kérdésével, a kommunikációs nehézségekkel, a szabadságuk megtalálásával vagy gyakran azzal, hogy hol is vannak külső és belső korlátaik. 

“A férfiminták itt viszonylag szűk mezsgyén mozognak”, és egyébként is változóban vannak a férfi és női szerepek. “Korábban legalább azt lehetett mondani, hogy mi, férfiak legalább húzzuk az igát meg lemegyünk a bányába, de ma már a nők is mindent meg tudnak csinálni. Ráadásul ti még szültök, de már nincs mammut és kardfogú tigris, mi a franc az, ami nekem férfiként biztosítja az egyenrangúságot veletek?” Halász Péter úgy véli, a szerepek változását majd visszanézve tudjuk pontosabban megállapítani. A rendíthetetlen, erős, kemény férfi képe ugyan még mindig él, csakhogy ez a maszk nem tartható fenn hosszútávon. 

“Az sem véletlen, hogy Magyarországon a stroke, a magas vérnyomás, az infarktus, a gerincsérv elképesztően magas a férfiak körében, ami azt is jelenti, hogy eszköztelenek vagyunk a nehéz helyzetekben és nem állunk meg.” Ráadásul a “női önismeret sokkal nagyobb múltra vezet vissza, mint a férfi önismeret.”

Jávor Benedek szerint azonban az, hogy az európai stabilitás ilyen nyilvánvalóan meginogni látszik, a legkevésbé sem váratlan. „Ez egyfajta tanúsítvány a világ döntéshozóinak rövidlátásáról, mármint az, hogy ennyire váratlanul érte őket az amerikai kormányzat ámokfutása. Erre sokkal korábban el kellett volna kezdeni készülni.” 

„Én egyébként elég pesszimista vagyok a világ folyását illetően, de az európai együttműködés tekintetben van bennem bizonyos szintű optimizmus”, mondja a képviselő. „Például Európa átlépte saját árnyékát a Covid alatt a közös hitelfelvétellel, Ukrajna esetében pedig közös fellépésre volt képes: komoly katonai, gazdasági, pénzügyi támogatást nyújt az országnak majdnem teljes egyetértésben. Ez a fellépés is meglepően erős és hatékony.” 

Magyarország EU-s helye viszont kezd bizonytalanabbá válni. „A ‘Huxitot’ senki sem akarja. Az Uniónak sem jó, ha a belsejében van egy oroszbarát lyuk, meg Magyarországnak sem érdeke, de a politikai machinációk elvezethetnek oda, hogy már nem tartják kezükben a folyamatokat a döntéshozók, és akkor születhetnek olyan döntések, amelyek ellentmondanak az eredeti célkitűzéseknek és érdekeknek.”

Ha érdekli Jávor Benedek elemzése Európa jövőjéről, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

Műsorunkban hosszan beszél arról, hogy számára miért elképzelhetetlen hosszú távon Magyarországon élni, és hogy extrémitásai ellenére is miért otthonosabb számára Izrael. 

„Izraelben bárhol jobb, mint Budapesten”, meséli, „Magyarországon például azzal, hogy segítséget kérsz és kapsz, adósa leszel a másiknak, gyakorlatilag eladod a lelked, függő helyzetbe kerülsz. Viszont Izraelben az, hogy segítsük egymást, segítsük a gyengébbet, a kultúra része.

Mi az utolsó pillanatig kaptunk segítséget, és hálát senki nem várt érte. A segítségnyújtás egy micva: aki adja, hálás azért, hogy segíthet, mert ezzel szerez egy jópontot. Az, hogy itthon másképp van, iszonyatosan fárasztó. Én azt érzem ezekben a helyzetekben, hogy eladom a lelkem az ördögnek. Ez olyan dolog, ami elviselhetetlen.” 

Barukh beszél a Hamasz-mészárlásról, arról, hogy ezzel lehet-e kezdeni valamit érzelmileg. Szóba kerül, hogy az izraeli férfiak miért tudnak jobban beszélni az érzéseikről, mint a magyarok, illetve, hogy miért a zsibriki drogterápiás intézet férfi lakói azok az olvasók, akikkel a költő úgy érzi, hogy igen, végre, velük már lehet őszintén beszélni. 

A dúla asszonytársi, segítő, “támasztóasszony”, feladata a szülő nő testi-lelki támogatása. Jelenléte azért is fontos, mert az apa, ha jelen is van a szülésnél, maga is egy nehéz folyamaton megy keresztül, ő is valakivé válik az események hatására, nem tudja egyedül megtartani az anyát abban, amin keresztülmegy. Sajnos a kórházakban gyakran gyanakvással kezelik a dúlákat, és az új, februárban közzétett szülészeti irányelvek jelen állás szerint megnehezíthetik azt, hogy az apa és a dúla egyaránt jelen lehessen egy kórházi szülésnél. 

“A dúla részben tanúja is annak, ami a szülés alatt történik. És néha nehéz végignézni azt a bánásmódot, amit ott látunk és végighallgatni a beszólásokat a személyzet részéről”, mondja Novák Julianna a Csakugyanban, ahol azt is elmeséli, hogy áll most a józsefvárosi központtal működő Létkérdések program, és hogyan veszítettük el generációról generációra a közvetlen kapcsolatot a szüléssel, születéssel.

Kevesen tudják, hogy az 1920-as években Józsefváros volt az a kerület, amelyikben Erzsébetváros és Terézváros után a legtöbb zsidó élt. Erről mesél adásunkban Fris Kata, várostörténész. 

A zsidóság jelenléte és élete a háború alatt nyilvánvalóan hatalmasat változott, a deportálások a Józsefvárosi pályaudvarról indultak, a zsidókat csillagos házakba zárták. 

“Ennek a kerületnek az a sajátossága, hogy az akkori épületek és helyszínek most is velünk vannak, ugyanúgy állnak”, magyarázza Fris Kata. Itt vannak velünk mementóként, mellettük és bennük járunk, a történetükkel élünk. Hallgassa meg a Csakugyant, hogy többet megtudjon róluk!

“A műemlékvédelem száz százalékban szakmai kérdés, a politikának semmilyen beleszólása nem kellene, hogy legyen”, mondja Bátonyi Péter a Csakugyan legújabb adásában, reagálva többek között az Agrárminisztérium részleges lebontására vagy éppen a Kilián laktanyát övező tervekre és a józsefvárosi Heinrich-udvar védett státuszának átminősítésére, mivel itt art hotelt tervez a beruházó. 

Kirúgását pedig így kommentálja: „Megszólalok, és nem fogok mást mondani, mint amit gondolok, akkor sem, ha a saját életesélyeimet nehezítem ezzel.”

Hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

“A szentév egy nagy meghívás, hogy figyelj arra, hogy vannak dolgok, amiket még nem hoztál rendbe, és Isten ebben a dologban melletted áll, van itt egy segítség odafentről”, mondja interjúalanyunk, Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapest főegyházmegye segédpüspöke. Elmondja továbbá, mit jelent “teljes búcsút” nyerni, miért radikális Ferenc pápa, és mit jelent valójában a reményben élni. 

Hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

“Manapság gyakran elválasztjuk a kutyákat attól az eredeti céltól vagy feladattól, amire kitenyésztették őket, és azt várjuk, hogy élvezzék azt, hogy közösen netflixezünk. Csakhogy nekik nem ez a kódolt feladatuk, nem csoda, ha könnyen viselkedészavarosak lesznek ettől a helyzettől, mondja Nyíri Gabi, tréner, személyes fejlesztő, a “Legyél mindig kutyás” program alapítója.

Hallgassa meg a Csakugyan újabb adását, és kiderül

• hogyan érdemes kutyát választani;
• miért fontos a sport egy kutya életében;
• mit taníthat egy vállaltvezetőnek a kutyával való kapcsolata;
• mit hozhat bárkinek az életébe egy állat, aki a jelenben tud lenni;
• melyek azok az alapvető szabályok, amelyekre Budapesten muszáj figyelni kutyásként. 

A Csakugyan legújabb adásában ennek jártunk utána.

“Ha ugyanazt a teljesítményt szeretném nyújtani a konditeremben, mint 5-10 éve, akkor az életem folyamatos kudarc lenne. Tudnom kell, hogy az életkorom változással jár. A férfiaknál kevesebb tesztoszteron termelődik, ami azt jelenti, több háj, kevesebb haj, kevesebb potencia, kevesebb jókedv, kevesebb ide nekem az oroszlánt - érzés, több bölcselkedés, több pihenés, kevesebb erő.”

A férfiak jó részének vannak magával és a férfiasságával problémái a kor előrehaladtával, magyarázza az edző, ennek egyik fő oka pedig, hogy a potencia, a szexuális teljesítőképesség egy férfi életét alapvetően meghatározza. “Egy férfinél a fő szempont, ami alapján elhelyezi magát egy rangsorban, az az, hogy ki tud-e elégíteni egy nőt vagy sem. Meg tud-e szerezni egy nőt vagy sem. Vagyis a szexuális potencia alapján próbálja megtalálni a helyét a sorban.” 

Ha pedig a kor előrehaladtával ez nehézségekbe ütközik, felmerül a kérdés: hogyan vészeli át, ha nem megy a szex?”. Mit gondol a férfiasságáról, és milyen lehetőségei vannak egyáltalán?

Mayer András a határok tágításáról, a levegővétel jelentőségéről, a kétségek és kifogások fázisáról, a légszomjról és rekesziszom kontrakciókról, ez ellazulás és a frusztráció motiváló erejéről mesél a Csakugyanban.

Újabb beszélgetés a Csakugyanban!

Az adásból kiderül, hogy milyen egy jó táncpartner; hogyan kapcsolódik a néptánc tanítása a swinghez; miért jó az improvizáció egy táncon belül; miért járnak az urak és miért járnak a hölgyek bálokba és partikra; hogyan lehet a tánctól való szorongást leküzdeni; miért jó kezdőnek is lenni; milyen élőzenére táncolni; hogyan érdemes megválasztani, milyen táncot szeretnénk tanulni; mi az a balboa; mi van augusztusban Kecskeméten, ami swing is.

Nógrádi Noá, női önvédelmi oktató és nőjogi szakértő beszél a bántalmazó spirálról és a kilépés bonyolult, de létező lehetőségeiről, továbbá a női önvédelem hasznosságáról a Csakugyanban.

Morcsányi Elza, az Imagine túravezetője mesél a Csakugyanban.

Erről beszélgettünk Farkas Henrik filozófussal a Csakugyan legújabb adásában.

„Rosszabb viszonyban vagyunk a gyásszal, mint száz éve, ugyanis ha meghalljuk a gyász szót, azonnal összerezzenünk”, fejti ki Nagy Zsolt, gyászcsoportvezető, mentálhigiénés szakember, képzésben lévő családterapeuta a Csakugyanban. „Már két-három olyan generáció nőtt fel, akik nem annyira tudják, hogy milyen rítusok segíthetnek abban, hogy a halállal és a gyásszal jobb viszonyban legyünk, pedig ha valaki a halállal nem szeret foglalkozni, az életet sem tudja teljes értékűen élni, ráadásul a veszteségekkel való foglalkozás elengedhetetlen része a személyiségfejlődésnek.”

A veszteségekkel úgy egyébként is rossz a viszonyunkk, legyen szó párkapcsolatról, munkahely vagy életszakasz elgyászolásáról. Nem akarunk ezekkel foglalkozni, szeretnénk a könnyebb utat választani és úgy túllenni ezeken a folyamatokon, hogy ne kelljen szembenézni az érzéseinkkel, ne kelljen megnézni, hogy ez a helyzet mit mutat nekünk, például a saját halandóságunkra ébreszt rá, és ne kelljen arra a kérdésre sem válaszolni, hogy hogyan vagyunk mi a saját életünkkel, mondja a szakember. 

Nagy Zsolttal Bendl Vera beszélgetett a Csakugyanban a veszteségekről és a gyászról.

Ha érdeklik a részletek, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

• mit csináltak az öreg írók a külvárosi kiskocsmákban ahelyett, hogy irodalomról beszélgettek volna;
• miért is hívták Karinthyt Szkecspírnek;
• miért tűrték el a kávéházakban ezt az elviselhetetlen, pökhendi, fizetésképtelen művésznépséget, az úgynevezett „írókat”;
• milyen író volt Krúdy első felesége, Satanella, aki a házasságkötés után szinte egy sort sem írt le többé;
• mit csináltak a nők a New York kávéházban, amikor férjeik a kártyaklubban nyertek vagy vesztettek a családi kasszából;
• mit tett Ady, aki gyűlölte a New York-ot, de tudni akart mindent, ami ott történt;
• hogy történt az, amikor Krúdy második felesége tizennyolc évesen „egy váltás csipkés bugyogóval és egy kalappal felszerelkezve megjelent az írónál a Margit szigeten”;
• milyen az, amikor az Orfeum konzumnői egy emberként elindulnak a hajnali rorátéra;
• mikor írt egyáltalán Krúdy;

• • milyen emberi és politikai ármánykodás lehetetlenítette el az utolsó éveit, és mi okozta a szomorú és korai halálát.

„A szerelem nem egy érzelem, hanem egy tudatállapot”, fejti ki a párterapeuta. Gyakorlatilag egy természetes pszichedelikum, amelyik két év után elmúlik, ha a kapcsolat nincs akadályoztatva. „Ez az egyetlen olyan időszak az életünkben, amikor gyárilag is monogámok vagyunk, kivéve bizonyos sérülésekkel rendelkező embereket.” Ha nagyon sokáig maradnánk ebben az élményben, azt általában nem viseljük jól.

Miért két év a szerelem, miért nem visszahozható, meddig vagyunk gyárilag monogámok, mi lenne, ha nem lennének irreális elvárásaink egy kapcsolatban? Mayer Máté párterapeuta beszélget Bendl Verával és Imre Zsófiával a Csakugyanban.

Bendl Vera podcastja.

„A trauma felad ránk egy szemüveget, ami mindent átszínez, és mindent reménytelennek, otthontalannak mutat”, mondja Pintér Judit Nóra pszichológus, az ELTE oktatója a Csakugyan legújabb adásában. „Felforgatja a világunkat, egy előttre és egy utánra osztja, és a kettő nem kibékíthető”.

„A legjellemzőbb attribútuma egy súlyos traumatúlélőnek, hogy nagyon el van idegenedve önmagától és a világtól, számára a traumatikus eseménytől egy teljesen új valóság veszi kezdetét”

Kérdés persze, hogyan lehetséges ezek után mégis folytatni az életet, és megtalálni a kapcsolatot másokkal és önmagunkkal.

Erről beszélget Bendl Vera és Pintér Judit Nóra a Csakugyanban!

Kati és Imola már tizenkét éves koruk óta ismerik egymást, érettségi után együtt végezték el a szakiskolát és később egyszerre jártak MOME-ra, az üzletet pedig közel húsz éve vezetik ketten. „Nekünk teljesen más területen vannak a félelmeink, így nagyon összeillünk”, mondják. Katit nem érdeklik a szabályok, nem is követi őket, Imola jobban ragaszkodik az előírásokhoz, így kiegészítik egymást.

Az pedig, hogy hogyan készül el egy egyedi ruha, nos, az a tervezőtől függ, a napszaktól, a szokásoktól és attól, hogy érkezik-e egy húsz méteres aranycipzár szállítmány teljesen véletlenül. A részletek kiderülnek a legújabb Csakugyanból!

Nahalka István kifejti, hogy ráadásul ma teljesen mást gondolunk a tanulásról, mint harminc-ötven éve. Az oktatáskutató által képviselt álláspont szerint „ma már nem azt gondoljuk, hogy a tudást mi adjuk át a gyerekeknek, hanem a fiatalok maguk konstruálják a saját tudásukat. Nem beletömöm a tudást a gyerek fejébe, hanem ő maga hozza ezt létre.”

Tény persze, hogy ez a látásmód, főként Magyarországon, egyelőre nincs túlsúlyban, de Nahalka reménye szerint előbb-utóbb utat tör magának, akkor is, ha például ma még egy teljesen más rendszert képvisel a Nemzeti Alaptanterv.

Bendl Vera podcastja.

„A naptánc alatt mindenkinek megvan a lehetősége, hogy lásson, halljon, érezzen, a kérdés az, mennyire van egyensúlyban önmagával”, magyarázza. Amit mindenképpen élesít ez a szertartás, az az intuíciónk. „A mindennapos versenyhelyzetben nem tudunk az intuíciónkra figyelni, a kudarcot kudarcnak tekintjük, nem pedig lehetőségnek. Ezen mindenképpen tud változtatni a szertartás.”

A Csakugyan legújabb adásában mindent megtudhat a naptáncról, sokat a lakotákról és még az izzasztókunyhók szerepéről is!

Bendl Vera podcastja.

Bendl Vera podcastja.

Mágikus podcast két elképesztő nővel, akik mindketten voltak már a legmélyebb szakadékban is, és akik most arról beszélnek, hogy a változás, az nem a krízis. A változás a dolgok rendje. És ott van mellette a boldogság is.

Bendl Vera és Imre Zsófia podcastja. Csakugyan

A legtöbben a Káma-Szútrára, extrém pózokra, hosszú éjszakákra és nagy élvezetre gondolnak, ha a tantra szót hallják, mi viszont megpróbáltunk utána járni, mit is jelent valójában.

A Csakugyan legújabb adásából kiderül, hogy

- milyen sérüléseket szenvedett a Tichy Dezsőné, Ilonka, második férje, Fröhlich Mátyás, amikor a nyilasok elől futott a háború utolsó napjaiban;

- hogyan ismerkedett meg ifjabb Tichy Dezső későbbi feleségével, és mi a szerepe ebben a Múzeum kávézónak;

- milyen érzés Sissi esküvői ruháját tisztítani;

- miért vetkőzött le Psota Irén a vasalódeszka mellett;

- milyen ruhát nem szabad semmiképpen sem kimosni;

- veszélyes-e a fast fashion a tisztító szakmára;

- milyen folt nem jön ki az anyagból, mire kell nagyon figyelni;

- mit tud egy gyönyörű Sztálin-zászló és miért izgalmas kihívás foglalkozni vele.

Bendl Vera podcastja.

Bendl Vera podcastja.

Csakugyan.

A Csakugyanban arról beszélgettünk, milyen válások és veszteségek után negyvenes nőnek lenni, mekkora szabadságot és mennyi félelmet hoz ez az időszak. Újra fel lehet-e állni, és a férfiak átnéznek-e az idősebb nőkön. Milyen kamasz gyereket nevelni, aki már leszakadni szeretne és milyen lábon kihordani a gyászt, amit a társadalom nem enged meg nekik. Vendégünk Kun Gabi és Fiala Borcsa, aki pedig beszélget: Imre Zsófia és Bendl Vera

Bálint Angelika, történész, az Imagine Budapest túravezetője mesél Bendl Verának a Rákóczi térről.

De hogyan jutottunk oda, hogy tömegek állnak be kevés kritikát gyakorolva egy-egy politikai vezető mögé, legyen az a miniszterelnök vagy éppen Magyar Péter? Miért tekintenek sokan egy-egy új lehetőségre mint abszolút megoldásra, és mi a veszélye a totális ideológiáknak? Érdemes-e megmentőkre szavazni és abszolút ideológiákat választani?- erről és még a legfurcsább törzsi szokásokról, bolsevizmusról és kisközösségekről beszélgettünk Szabó Miklós kulturális antropológussal a Csakugyanban. Abszolút aktuális, abszolút elgondokodtató!

Bendl Vera és Dercsényi Dávid podcastja.

Erről is beszél a sikerszerző a Csakugyanban, mellesleg pedig megtartja a nagy könyvheti ajánlót is: kiderül, mit érdemes leginkább keresni a könyvhéten a gyermek- és ifjúsági irodalom kedvelőinek.

A kockahas van, akinek fontos, de a lényeg az, hogy a kor előrehaladtával is fittek maradjunk. Elkezdeni mindig ér, 60 felett is, abbahagyni lehetőleg viszont sosem. A divatdiétákat pedig az óvatosnál is óvatosabban kezeljük!

Mindez kiderül a Csakugyanból! Nagy Gerzsont kérdezi Bendl Vera.

Dr. Bégányi Dánielt kérdezi Bendl Vera a Csakugyanban.

Megrázó beszélgetés Balogh Veronika, újságíró-szociális munkás részvételével arról, hogy miért lehet egy fiatal számára a legnagyobb perspektíva a lányok futtatása és milyen érzés egy gyerek sorsáról nem szakmai szempontok, hanem a rendszer hiányosságai mentén dönteni.

A beszélgetés Bendl Vera vezeti.

Mándity Iza válaszol Bendl Vera kérdéseire a Csakugyanban.

A Csakugyan 20. epizódjában Farkas Ábellel beszélgetett Bendl Vera.

Egy befogadóbb társadalmat szeretnének, nagyobb nyitottságot kérnek – Új adás a Csakugyanban

Rosenstein Tibor 81 évesen frissebb, mint valaha!

Különösen mélyen szántó, elgondolkodtató beszélgetés készült a Csakugyan legújabb adásában.

Kérdés, hogy egy alkoholfüggő társaként mit tehetek azért, hogy a közös életünk működni tudjon? Vajon a másik szokásain kell-e változtatnom, vagy a magamén? Hogyan készüljek fel egy veszélyhelyzetre? Alkoholfüggőként pedig hogyan érhetem el azt, hogy ne bántsam és sértsem azokat, akiket valójában szeretek? Mi az alkoholfüggés háttere, és hány gyakorlati módszert ismerünk arra, hogy változtassunk a bevett szokásokon? Mi van a könyörgés és ígérgetés helyett?

Verdes Tamás addiktológiai konzultánssal beszélget Bendl Vera a Csakugyanban

Bendl Vera és Imre Zsófia kérdezi a Ministry of Freedom nevű fétisklub működtetőit, Nagy Lantos Balázst és Molnár Mollit a Csakugyanban.

Egy fiatal magyar tudós most úgy tűnik, rátalált a válaszra – Bendl Vera interjúja Kaposi Dávid szociálpszichológussal a Csakugyanban.

A nagy madár podcastban Turny Zoltán válaszol Bendl Vera kérdéseire.

Itt a legújabb Csakugyan Bendl Verával.

Újabb Csakugyan-podcast, ahol Bendl Vera kérdez.

Bendl Vera beszélget Czidor Katalin tangótanárral a Csakugyanban.

Bendl Vera beszélget Szabó Zoltán Péter modern és kortárs tánctanárral a Csakugyanban.

Mindez kiderül a Csakugyanból, ahol Bendl Vera beszélget a nagy-nagy-nagy meseíróval, Boribon, Kipp-kopp és a Kék kerítés megalkotójával.

Hegedűs Józsi válaszol legújabb podcastünkben Bendl Vera kérdéseire.

Gyermekkorát Nagybajomon töltötte egy kis községben mutatványos nagyszüleivel. Folyamatosan utaztak tavasztól őszig, ősztől tavaszig pedig otthon voltak. Céllövöldék és körhinták bűvöletében nőtt fel. Ha nagymamája jut eszébe akkor rengeteg szeretetre, közös programokra, óva intő szavakra emlékszik vissza Kovács Richárd - Aranypánt-díjas rendőr százados, aki nem csak életútjáról híres, hanem arról is, hogy iskolás évei alatt megnyerte 2006-ban a Mr. Zsaru címet. Majd a következő két évben megválasztották Magyarország legizmosabb rendőrének, így megkapta az örökös Mr. Zsaru címet is. 

Szőcsi Dániel podcastja.

Október 14-én ünnepli 10. éves jubileumát a Roma Büszkeség Napja. Setét Jenő után a Méltóságot a Romának Mozgalom vette át a szervezést, akiknek céljuk, hogy méltó módon tudják átadni az embereknek Setét Jenő szellemi örökségét. 

Szőcsi Dániel podcastja.

- Miért nincs párbeszéd a generációk között?

- Hogyan tudjuk aktivizálni és véleményformálóvá tenni a fiatalokat ?

Ezekről a kérdésekről Rózsa Mónika rádiós műsorvezetőt kérdeztük, akinek lételeme, hogy mozgósítson fiatalokat különböző nyílt eseményekre, ahol generációk találkozhatnak és társadalmi párbeszédet folytathatnak. Gyermekkorában a szülei azt tanították meg vele, milyen is jó embernek lenni, most ő ezt szeretné tovább adni másoknak is.

Szőcsi Dániel podcastja.

Szőcsi Dániel podcastja.

Bányay Géza podcastja

Dercsényi Dávid podcastja

Nagy Viktor menekültügyi és idegenrendészeti szakjogásszal beszélgettünk a mai magyar menekültügyről.

Dercsényi Dávid podcastja.

Elemérrel beszélgettünk arról is, miért elengedhetetlen a pedagógiai asszisztensek jelenléte az oktatásban, az iskolában, ahogyan arról is, mit jelent számára munkája erkölcsi vagy épp anyagi megbecsülése.

A munkája mellett a zenélés is fontos szerepet játszik az életében: gyerekkora óta gitározik. A zenét terápiaként is használja az iskolában. Elemér zenélt a stúdiónkban is, az adásunk végén ebből kis ízelítő is hallható.

Dercsényi Dávid podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Bujdosó János podcastja.

A podcastot Pálinkás János készítette.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

Dercsényi Dávid poscastja.

Bujdosó János podcastja.

Pálinkás János podcastja.

A 8 és fél óra műsorában egy órát beszélgetünk fotózásról, szerelemről, közéletről.

Rebró Fanni podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Bányay Géza podcastja.

Bányay Géza podcastja.

A szerzővel beszélgetett Pálinkás János a Nyolc és fél óra aktuális podcastjában.

Dercsényi Dávid podcastja.

Podcastot készítette: Rebró Fanni

Pálinkás János podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

Ádám Judit podcastja.

Beck Fannival, a CEU Szociológia és Szociálantropológiai doktori iskola doktoranduszával beszélgettünk.

Bujdosó János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

(A beszélgetés telefonon zajlott, elnézést kérünk a hangminőségért.)

Bányay Géza podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

Pálinkás János podcastja.

Pálinkás János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

Rebró Fanni podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

Arról beszélgettünk, mennyire szervezettek a katatüntetések egyik fő szervezőivé váló biciklis futárok; van-e hasonlóság a taxisok és az 1990-es taxisblokád, illetve a biciklisek szerveződése között; és hogy kívánnak-e aktívan politizálni a jövőben.

Pálinkás János podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja

Kolonics-Imre Zsófia podcastja.

Bányay Géza podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

Előző sétánkat itt lehet meghallgatni.

Kapcsolódó cikkünk: Kézben vitte az asztalon felejtett kézigránátot az oroszok után

Bányay Géza podcastja.

Pálinkás János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

Pálinkás János podcastja.

Petus Márta a Tegyünk együtt az élhető Népligetért! civil csoport alapítója. Arról beszélgettünk, milyen szerepe van a Népligetnek Budapesten, főleg mint természeti értéknek, és milyen jövője lehet ennek az alulértékelt hatalmas zöldterületnek Józsefváros határán.

Pálinkás János podcastja.

Bujdosó János podcastja.

Dercsényi Dávid podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

A beszélgetés végén pár - jóslatnak nem minősíthető - valószínűségi becslés is elhangzik.

Pálinkás János podcastja.

A friss Kossuth-díjas Lakatos Mónikával beszélgetett Bujdosó János.

Dercsényi Dávid podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni

Vendégünk Trencsényi László, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára, a Hálózat a Tanszabadságért alapítója, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára.

Bujdosó János podcastja.

Pálinkás János podcastja.

Az adást készítette: Rebró Fanni

Pálinkás János podcastja.

Bujdosó János podcastjának vendége Gergely Róbert (nem a színész-énekes).

Bányay Géza podcastja.

Készítette: Rebró Fanni

Déry Tibortól a Betlehemi állatok című mesét adja elő Fullajtár Andrea színművész.

A felvételt készítette: Nagy Dániel

Oscar Wilde-tól A boldog herceg című mesét adja elő Mészáros Tamás színművész.

A felvételt készítette: Nagy Dániel

Lázár Ervintől Az igazságtevő nyúl című mesét adja elő Horváth Kristóf, a nagy meseíró A Hétfejű Tündér című kötetéből.

A felvételt készítette: Nagy Dániel

Elek Ferenc, színművész a Katona József Színház társulatának állandó tagja Sándor Robertó A sárkány, a kard és a nyíl meséjét, Inczézdy Terézia meséje alapján Az aranysárkány történetét és Hans Christian Andersen A rendíthetetlen ólomkatona című meséjét olvassa föl.

Felvételt készítette: Rebró Fanni

Elek Ferenc színművész Az elrabolt tündérkirálylány és a Csodavilág című szerzeményeket meséli el.

Felvételt készítette: Rebró Fanni

Készítette: Rebró Fanni

Készítette: Dercsényi Dávid

Készítette: Rebró Fanni

Pálinkás János podcastja. 

Papp Szabit sokan ismerik, mint a Supernem frontemberét vagy tévés produkcióban feltűnt szórakoztató figurát, de a Bródy Sándor utcában is gyakran látni, ahogy gyermekeit iskolába viszi, vagy éppen a Múzeumkertben játszik velük. Ő a 20. podcastunk vendége.

Készítette: Pálinkás János

A podcastot készítette: Bányay Géza

Készítette: Rebró Fanni

Bányay Géza podcastja

Készítette: Dercsényi Dávid

Készítette: Pálinkás János

A jövő heti folytatásban arról lesz szó, milyen helyi beágyazottsága volt a Magyar Rádiónak.

Pálinkás János podcastja.

A podcastot készítette: Rebró Fanni.

Bujdosó János podcastja.

Ádám Judit kérdezi Magyar Edinát

Az adást készítette: Bujdosó János

Elsőként Kanjo Nadával, a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusával arról beszélgettünk, majd Dr. Mészáros Gergelyt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikájának pszichiáterét faggattuk.

Az adást készítette: Kolonics-Imre Zsófia

Az adást készítette: Bujdosó János

Hajrá magyarok!

Szombatonként podcastra!

Az adást készítette: Pálinkás János